2016. május 13., Terire emlékezünk…
Egy év. Mintha tegnap történt volna. Valahogy nem akar homályosulni ez az emlék. Az aktuális dolgok sem változtak.
Még mindig az EGYMI-k jövőképe van napirenden, pont az egyik legdédelgetettebb álmod, a korai fejlesztés… Talán újra csinálhatjuk, persze nem úgy, mint eddig, de nem is a múlton kell rágódni, hanem a jövőbe nézni, ahogyan ezt tőled már megtanultuk.
Egy éve ilyenkor elmentél…és mi itt maradtunk
a kétségeinkkel, a feladatokkal, amikhez már nem tudtál segítő kezet
adni. Mély gyász borult nem csak a Kiskőrösi EGYMI-re, hanem országosan a
gyógypedagógiára. Azt hittük vége… azt hittük reménytelen, azt hittük
összeomlunk….
Nem így történt.
Olyan vezetője voltál az intézménynek, aki személyes példamutatásával vált hitelessé. Az a szakmai elkötelezettség, amit kialakítottál a kollégákban, megtartotta az intézményt. A hitünk tartott meg bennünket. Elhittük Neked, hogy lehet másképpen, lehet más szemlélettel, lehet egymásra figyelve, egymást segítve, mindig a legjobbra törekedve. Már tudjuk, hogy igazad volt mindenben. Lehet másképpen. Lehet így.
A hétköznapokban a munkára történő koncentrációval sikerült úrrá lenni az első pánikon. Sikerült ez alatt az egy év alatt megtartani, megszilárdítani intézményünk helyét országos szinten is. Persze vannak gondjaink is, nem is kevés. Problémák is, amelyeket megpróbálunk barátként kezelni…
Sokat emlegetünk Teri. Kollégákkal beszélgetve, meg-meg állva, kicsit elgondolkodva. Te ezt most hogyan csinálnád?… Mit gondolnál erről? A Teri idejében így volt, úgy volt…
Persze már minden más. Az intézményünk egy fejezete zárult le munkásságoddal. Azon vagyunk, hogy az értékeinket továbbfejlesztve megóvjuk.
A Mentor(h)áló programba még vezetéseddel kapcsolódtunk be. Porkoláb Misi, akit mindig nagyra becsültél, nem is olyan régen így harangozta be a nyílt napunkat:
„A Kiskőrösi EGYMI az ország egyik legjobb gyógypedagógiai módszertani intézménye, s az EGYMI Országos Egyesület motorja, talán nem véletlenül.”
Ha ezt olvashattad volna….Remélem, azért itt vagy valahol és hallod az elismerő szavakat.
Legutóbb egy fejtegetés akadt a kezembe, ami az emberi lét értelmére kereste a választ. A lényege az volt, hogy törekednünk kell arra, minél több emberben hagyjunk nyomot, mert a szellemiségünk csak így élhet tovább. Az emberi lét értelme az, hogy mindig tovább éljünk másokban, ilyen vagy olyan formában. Te nagyon sok emberben hagytál nyomot. Létezésed értelmet nyert, értelmet nyer bennünk és mindenkiben, akivel valaha is kapcsolatban voltál.
Köszönettel tartozunk, hogy ismerhettünk, hogy veled dolgozhattunk, hogy tanulhattunk tőled, azt, hogy még mindig tanítasz…. Bennünk élsz tovább Teri.
Schaffer István
