Múltunk
Az általános iskola mellett működő, többszörös összevonású tagozat 1970-ben szakadt le az anyaiskolától, és lett önálló alsó fokú oktatási intézmény Kiskőrösön.
A tagozat, majd önálló iskola első tanítója és igazgatója Dr. Rónai Edéné gyógypedagógiai tanár-logopédus volt.
Az ő irányításával és vezetésével indult el a fejlődés útján a Kiskőrösi Kisegítő iskola meglehetősen mostoha körülmények között. 2 tanteremben, délelőtt – délutáni váltással összevont osztályokban 4 pedagógus végezte a nevelő oktató munkát.
Az önálló intézmény a Dózsa György úti iskolarész egy nagyobb termének ketté választásával kezdődött. Az épület többi részét szolgálati lakásként a régi igazgató leszármazottai laktak.
1971-ben 75 beírt tanulója volt az iskolának, akiket 6 pedagógus tanított. Valamennyien pedagógus képesítéssel rendelkeztek: 4 tanító és 2 gyógypedagógiai tanár.
A délutáni foglalkozások 1 napközis csoportban 30 tanulóval történtek.
A szakkörök száma 2 volt.
1973-ban csatlakoztatták a Rákóczi úti napközis tantermet – melyet szintén kettéosztva kaptak újabb 2 tantermet.
4 tanterem- közülük kettő egymásba nyíló -, udvari WC /latrina/ és általában a tárgyi feltételek hiánya jellemezte a kezdeti időszakot.
Az iskola mindkét épületének nagyobb része lakott volt, az udvar egy részén szeméttelep halmozódott fel, mely ellen csupán egy kerítés építésével lehetett védekezni.
A Rákóczi úti szolgálati lakás megszüntetésével újabb három tanteremre és nevelői szobára tettek szert.
1978-ban bővítési folyamat kezdődött, melynek eredményeként új tanműhely, majd melegítő konyha és ebédlő épült az udvaron.
Emi néni 1984-ben vonult nyugdíjba kollégái, tanítványai szeretetétől és tiszteletétől övezve. Ekkor már 7 tanteremben folyt a tanítás az említett lakás felszabadítása által.
118 tanulója volt az iskolánk, akiknek nevelését oktatását 18 fős nevelőtestület látta el.
Közülük 7 gyógypedagógiai tanár volt, de öten képesítés nélküliként dolgoztak.
A nem pedagógus alkalmazottak száma 2 fő volt.
Rónayné és munkatársai optimizmusa, töretlen lelkesedése és a fogyatékos gyermekekért tenni akarása volt a pillér, melyre építkezve jutottunk el.
Jelenünk
Nagy átalakulási folyamat indult meg az 1980-as évek közepétől.
Építkezés, kisajátítás, tanácsi vásárlás eredményeként 9 tanteremmel, technika műhelyekkel, tornaszobával, óvodával és az iskola nevelőtestülete részére szükséges irodákkal ellátott intézményben folyt a nevelő-oktató munka. A városi KISZ segítségével társadalmi összefogással mintegy egymillió forintos beruházás az időben nagy szó volt az iskola életében.
Az 1989. évi külső felújítás eredményeként a város központjában jó benyomást keltő iskolában tevékenykedhettünk.
Az udvart a Közúti igazgatóság dolgozói méltányos díj ellenében bitumennel fedték, azzal megszüntetve az örökös port és sarat.
Ekkora a 18 fős nevelőtestület 9 fő technikai dolgozóval egészült ki. Többek között gondnok, dajka, gyermekfelügyelő orvos segítette munkánkat.
Tanulóink higiénés ellátását fürdőszoba és emberhez méltó mellékhelyiségek biztosították.
Az egészségügyi ellátás orvosi rendelőnkben történt.
Azonban mindezek a feltételjavulások még nem voltak elégségesek feladataink ellátásához.
1990-ben előkészítő csoporttal bővültünk, mely későbbi óvodánk előhírnöke volt.
1993-ban a helyi önkormányzat átadta iskolánk működtetését a BKM önkormányzatnak.
Azóta megyei intézmény vagyunk. Akkor tanulólétszámunk 117 volt közöttük 8 óvodás.
Általános iskola 8 osztálya mellett egy munkára felkészítő csoportban 14 tanulót foglalkoztattunk.
Helyiség bérlésével 13 tanteremben és egy tornaszobában folyt a munka. 20 pedagógus mellett 12 fő volt a segítők száma.
Kritikus helyzetet teremtett iskolánkban a volt egyházi ingatlanok visszaadásának kérdése. Iskolánk épületei a Katolikus egyházé voltak, aki igényt tartott jogos tulajdonára.
Felsejlett az iskola megszűnésének veszélye. A kérdést ingatlancserével oldotta meg végül is Kiskőrös Város Önkormányzata.
Megnövekedett faladataink már nem fértek be az iskola falai közé, illetve nagy áldozatvállalást kívántak meg!
Szülői kezdeményezéssel létrejött Autista csoportunk három év alatt lett teljes körűen az iskolai feladatellátás része. A szülői összefogás meghozta gyümölcsét, de tanteremhiányunk miatt még az épületbe nem tudtuk befogadni.
Korai gondozottaink is a helyi bölcsődében szívességi használói voltak egy teremnek.
Roma felzárkóztató programunk helyigénye szükségessé tette a tornaszoba „feláldozását”.
Az ebédlőben délig tanítási óra folyt és az iskola gazdálkodását végzők felelősségteljes nagy figyelmet igénylő munkájukat nem megfelelő körülmények között kellett, hogy végezzék.
Az épületek zárt rendszerben helyezkedtek el – nem volt további fejlesztési lehetőség.
Ez fogalmazódott meg a Megyei Önkormányzat vezetőivel való konzultációkon, és született elhatározás arra, hogy új épületet kell vásárolni, vagy építeni. A több variáció közül végül egy címzett támogatási kérelem benyújtásával nyílt lehetőség a változtatásra.
Az 1996-ban „futtában” elkészített pályázat az adaptált tervvel még nem felelt meg az elvárásoknak, azonban az 1997-es már megalapozottnak bizonyult.
Így születhetett meg 1999-ben a pozitív parlamenti döntés a 480 millió forintos új iskola építéséről.