Mikulás, Mikulás kedves Mikulás…

Mikulásfalván (Nagykarácsonyban) jártunk az elsősökkel, szüleikkel, testvérekkel. Kíváncsiak voltunk, vajon hol él a Mikulás, milyen a háza?

A Mikulás házához érve, kedves Manók fogadták az izgatott társaságot. Bevezettek bennünket egy kis szobába, ahol énekekkel, versekkel hívogattuk a Mikulást. Hamarosan beléphettünk a dolgozó szobájába, ahol az íróasztala mögül kérdéseket tett fel a gyerekeknek (gyerekek voltak, még a szülők is), és elmesélte csodás történetét.  A jó válaszokért sok dicséretet, és csomagot kapott mindenki.  A kézműves helyiségben karácsonyi képeslapot készítettünk. Az udvaron „parkolt” a Mikulás szánja, amit kipróbáltunk. A Jóság kútjába belemondhattuk az eltitkolt csínytevéseket. Az adomány kuckóban a rászoruló gyerekeknek segíthettünk. A csere-bere ládikóból játékokat lehetett cserélni. Az állatsimogatóban lehetett etetni a Mikulás kedvenceit, a rénszarvasokat, és a nyuszikat. Nagyon jót szórakoztunk, körhintáztunk, játszottunk  a játék autókon, lovakon, forgókon.

Sok-sok élménnyel tértünk haza Mikulásfalváról a Mikulás házából. Köszönjük a szülőknek és Ági néninek az utaztatást.

–          Benke Ferencné –